Egy átmenet története

 

Tegnap bezártam egy ajtót.

Nem hirtelen, nem drámai mozdulattal – inkább úgy, ahogy az ember akkor zár le valamit, amikor érzi, hogy megtette, amiért megszületett.

A Let the Magic Begin egy mély, intenzív folyamat volt.

Megadta a keretet, a struktúrát, a megtartást.

Sok mindent megmozgatott, bennem és körülöttem is.

És éppen ez a mélység vezetett el ide.

Egy másik minőségbe.

Egy csendesebb, letisztultabb térbe.

 

 

Miért mindfulness – és miért így?

 

A mindfulness szó a hagyományos, konvencionális értelmében számomra sokáig megfoghatatlan maradt.

Egy kicsit elhasznált kifejezésnek éreztem.

Olyannak, amihez rengeteg elvárás, „kellene” és idealizált állapot társul.

Nem a folyamatos nyugalomról.

Nem a mindig-jelen-és-mindig-boldog állapotról beszélek.

Engem sosem ez szólított meg igazán.

Ami viszont igen, az az volt, amikor elkezdtem másképp nézni erre a szóra.

Amikor nem egyetlen jelentésként tekintettem rá, hanem rétegekként.

Önálló részekként, amelyek mégis kapcsolódnak egymáshoz.

Nem az alapkoncepció érdekelt, hanem az, hogy én hogyan tudok ehhez a szóhoz kapcsolódni.

 

Rétegek, nem definíciók

 

Ebben a térben minden szótag külön jelentést kap.

Nem elszigetelten, hanem egymással párbeszédben.

Több kapcsolódási pont van benne, mint elsőre látszik.

És számomra éppen ettől válik valódivá.

A mindfulness így nem egy elvont fogalom, hanem egy olyan minőség,

amit több irányból is meg lehet közelíteni –

attól függően, hol tartasz, mire van most szükséged,

vagy mi az, amit éppen meg tudsz engedni magadnak.

A héten külön bejegyzésekben fogok írni ezekről a rétegekről.

Most csak az összképet szerettem volna megmutatni.

 

Egy új minőség az előző mélység után

 

A Let the Magic Begin nem megszűnt – hanem integrálódott.

Az a mélység hozott el ide, ahol már könnyebb kimondani dolgokat.

Ahol nem kell mindent végigmagyarázni.

Ahol a jelenlét nem feladat, hanem természetes állapot.

Ez nem az önismereti folyamat helyett van.

Hanem annak egy más aspektusa.

Egy olyan forma, ahol nem szükséges egy komplett út ahhoz,

hogy kapcsolódni tudj.

 

Tér a fizikai valóságban is

 

Ez a rétegződés nem csak szavakban jelenik meg.

Hanem képekben.

Formákban.

Esztétikában.

És akár – ha szeretnéd – a mindennapjaid részévé is válhat

egy kép, vagy egy ruhadarab formájában.

Nem többként.

Nem kevesebbként.

Csak jelenléttel.

 

Zárás

 

Nem mindenhez kell magyarázat.

Nem mindenhez kell útmutató.

Van, ami akkor is megszólít,

amikor még nem tudod pontosan megfogalmazni, miért.

Most ezt a fajta kapcsolódást keresem.

És ezt a teret szeretném megnyitni.

B.🤍