33 év esszenciája - rétegekben II.
Ez nem egy tipikus bemutatkozás.
Nem fogok felsorolni végzettségeket, címkéket, szerepeket.
Nem fogok mesélni arról, hogy „mivel foglalkozom” a szó klasszikus értelmében.
Azt szeretném megmutatni, hogyan jutottam el oda, ahol most vagyok.
És azt is, hogy mi az az út, ami miatt ma már stabilan, magabiztosan és önazonosan tudok teret tartani másoknak.
Az elmúlt hetekben sokan olvastok, néztek, kattintotok, visszajeleztek.
Érzem, hogy a tartalmaim megszólítanak benneteket.
És közben rájöttem valamire: hiányzik egy fontos réteg.
Az, hogy tudjátok, ki van mindez mögött emberként.
Honnan indultam.
Min mentem keresztül.
És mit jelent számomra az, amiről most beszélek.
Ezért most ezen a négy rétegen vezetlek végig.
Ugyanazon a struktúrán, amivel a 33 év esszenciája sorozatom is indult.
1. Útkeresés
Sokáig nem tudtam, mit érzek.
Ha megkérdezték, milyen egy helyzet, egy kapcsolat, egy döntés, legtöbbször azt mondtam:
„fura” vagy „érdekes”.
Ez volt minden szavam az érzésekre.
Nem azért, mert nem voltak bennem.
Hanem mert nem volt hozzájuk nyelvem.
Nem volt kapcsolatom velük.
Belül folyamatos keresés volt. Kívül működés.
Próbáltam megfelelni, helytállni, „jól csinálni”.
De közben nem tudtam megmondani, mi az, ami nekem jó.
Mi az, ami az enyém.
Ez volt az útkeresés időszaka.
2. Elindulás
Az elindulás nem akkor történt, amikor „megtaláltam a válaszokat”.
Hanem akkor, amikor először mertem megállni.
És nem tovább gondolkodni, hanem figyelni.
Apró dolgokra.
Testi jelzésekre.
Hangulatokra.
Arra, hogy mi esik jól, és mi nem.
Ez volt az első valódi elmozdulás:
nem kifelé, hanem befelé.
Nem lett tőle rögtön könnyebb.
Sőt. Valójában fájdalmas és nehéz volt.
De leginkább szükséges.
Ez volt a pillanat, amikor az irány végleg megfordult.
3. Integrálódás
Itt már kezdett összeállni valami.
Nem fejben.
Hanem belül.
Elkezdtem felismerni az érzéseimet.
Nevet adni nekik.
És ami a legfontosabb: komolyan venni őket.
Nem elnyomni.
Nem megmagyarázni.
Nem túlírni.
Ez volt az a szakasz, amikor már nem csak megértettem dolgokat,
hanem élni is kezdtem velük.
4. Megérkezés
Ma ott vagyok, ahol vagyok.
Nem azért, mert „kész vagyok”.
Hanem mert megérkeztem önmagamhoz.
Tudom, mit érzek.
Tudom, mi az enyém.
És tudom, mit nem akarok tovább cipelni.
Ez az a pont, ahonnan már nem bizonyítani akarok,
hanem jelen lenni.
Innen tartok teret.
Innen kísérek.
Innen született meg minden, amit megosztok.
Ebből született meg a munkafüzet is
Ha láttál már tőlem tartalmat, tudod, hogy régóta dolgozom munkafüzetekkel, kérdésekkel, belső struktúrákkal.
Az év végére készítettem egy rövid, finom, mégis mély munkafüzetet.
Nem azért, hogy „megoldjon” bármit.
Hanem hogy kapukat nyisson.
Nem kell mindent megcsinálnod.
Nem kell mélyre menned, ha most nem ott tartasz.
Ez egy belépési pont.
Egy találkozás azzal a világgal, ahogyan én dolgozom, érzek, gondolkodom.
Tudom, hogy ennek értéke van.
És azt is tudom, hogy mindenki maga dönti el,
hajlandó-e ennek megfizetni az árát.
És itt nem a pénzről beszélek.
Nem megoldás. A folyamat kezdete
Ez a munkafüzet nem válaszokat ad. Kapukat nyit.
Pont annyit, amennyire most készen állsz.
Nem kell mindent végigcsinálnod. Nem kell mélyre menned, ha most nem tartasz ott.
Rövid, egymásra épülő gyakorlatok, amelyek nem vezetnek sehová, csak közelebb.
Magadhoz. A testedhez. Az érzéseidhez
December 31.-ig elérhető
Nem foglak vásárlásra buzdítani.
Nem fogom kérni, hogy kövess, lájkolj, maradj.
Amit én szeretnék, az a kapcsolódás. Elsősorban önmagaddal. És ezen keresztül azzal a térrel is, amit tartok.
Ez egy olyan tér, ahová be lehet lépni. Körül lehet nézni. Át lehet haladni rajta.
Nem kell itt maradni. De ha belépsz, tudd: ez a tér megtart.
Néha segít. Néha elvesz valamit, amire már nincs szükséged.
De mindez csak akkor történik meg,
ha Te úgy akarod.
B.🤍