Nem hangos. Nem látványos. Csak történik.
Van egy érzés, ami napok óta teret kér bennem.
Finoman van jelen – mégis határozottan.
Ez az az állapot, amikor igazán összhangba kerülök önmagammal.
Amikor nem kell keresnem, hogy „hol vagyok”, mert érzem: itt vagyok.
És minden apró mozdulat, döntés, reakció ebből a helyből indul.
Az elmúlt napokban egyre világosabban érzékelem, mennyi minden változott meg bennem.
Nem drámai fordulatokkal, hanem csendesen.
Amikor a jelenlét már alapállapot.
A tartásom más lett.
A fókuszom más lett.
Az, ahogyan jelen vagyok – magamban és másokkal – egészen más minőséget vett fel.
Ma már nem azon mérem magam, hogy kapok-e azonnali külső visszajelzést.
Van egy belső érzékelésem, ami pontosan tudja, mikor vagyok a helyemen.
És ez az érzékelés napról napra erősebb.
Volt egy pillanat, ami különösen mély felismerést hozott ma:
rájöttem, hogy:
a jelenlét nem attól erős, hogy én beszélek.
Sőt. Sokkal inkább attól, ahogyan figyelek.
Ahogyan ott vagyok.
Ahogyan teret tartok anélkül, hogy bármit hozzátennék vagy elvennék.
Egyre több hétköznapi helyzetben tapasztalom ezt.
Másképp kapcsolódom emberekhez, beszélgetésekhez, szituációkhoz.
Nem sietek. Nem reagálok reflexből.
Érzem, mikor kell megszólalni – és mikor az a legerősebb, ha csendben maradok.
Ez a fajta fókusz régen kimerítő volt számomra.
Ma már alapállapot.
Sőt, sokkal nehezebb kibillenni belőle, mint benne maradni.
És igen, közben vannak pillanatok, amikor régi szokások bukkannak fel.
Apró, időrabló mozdulatok, amikről tudom, hogy már nem az enyéim.
De ebben sincs pánik.
Ez nem visszaesés.
Ez az új szokásrendszer kialakulásának természetes része.
Most két lábbal állok az integritásomban –
és közben még engedem, hogy a gyökerek mélyebbre nőjenek.
Ez egy átmeneti állapot, de már most érzem: ebből a minőségből nem lehet kibillenteni.
Ez már marad.
Pontosan ebből a térből született meg az Asztrografika munkafüzet is.
Nem mint egy „21 napos módszer”,
hanem mint egy belépési pont egy hosszabb útra.
Az első hét tapasztalatai már formát kaptak.
Most átléptünk a mindfulness rétegébe –
nem témaként, hanem állapotként.
És ez csak tovább mélyíti mindazt, ami eddig megszületett.
A történet nem ér véget december 15-én.
A belépési pont zárul le.
A tér nem.
Ez nem egy kampány vége. Ez egy folyamat eleje.
A tér akkor is létezik, ha senki nem lép be.
De aki most belép, annak ez a kezdete.
B.🤍