December 15-én lezárult egy kapu.

Nem dráma volt.

Nem nagy bejelentés.

Hanem egy csendes, belső pont:

a Deep Magic ciklusa véget ért.

A munkafüzet témája lezárult, de az élet nem állt meg.

Sőt – ott kezdett igazán megmozdulni.

A következő réteg magától érkezett meg.

Nem tervből.

Nem stratégiából.

Hanem megélésből.

Ez lett a Mindfulness.

Nem mint gyakorlat.

Nem mint technika.

Hanem mint átjártság.

Nem töltöttem a munkafüzetet. Éltem.

Ez a hét nem arról szólt, hogy leülök és „csinálom” a mindfulness-t.

Hanem arról, hogy engedem, hogy történjen.

Figyeltem:

• mikor mozdul meg bennem valami,

• mikor nem,

• mikor csak a test indul el,

• és mikor érkezik meg utána a lélek is.

Teret adtam.

Nem irányítottam.

És ez hozta meg az igazi felismeréseket.

Mert a mindfulness, ahogy én tapasztalom – nem egy állapot.

Hanem rétegek sorozata.

Egy szó. Több réteg.

Erről már korábban is írtam.

Hogy egyetlen fogalom mennyi mindent tud hordozni,

attól függően, hol tartasz benne.

Ez a hét ezt élőben mutatta meg.

Volt benne:

• megérkezés,

• elindulás,

• megtorpanás,

• újraindulás,

• és olyan felismerések, amik nem hangosak, de mélyek.

Nem lineárisan.

Nem logikusan.

Hanem belül.

Mit adott ez az egy hét?

Rétegeket.

•  mélyebb önészlelést
•  integrálódást (nem „megoldást”)
•  finomhangolást

és egy nagyon tiszta felismerést:

• amit élek, azt már tudom mutatni.

Nem tanításként.

Nem példaként.

Hanem megélésként.

És ebből született meg valami új.

Mellékes, de fontos

Ha még nem érzed késznek magad arra, hogy ezt a folyamatot most mélyebben befogadd:

👉 a TikTokon elindítottam egy 7 napos sorozatot

„33 évem esszenciája – rétegekben” címmel.

Minden nap egy megélés.

Képekben.

Rétegezve.

Csak ott.

Ez nem ismétlése ennek a bejegyzésnek, hanem egy másik kapu.

A kettő együtt ad teljes képet.