Nem kell értened. Elég, ha érzed. Ez nem egy magyarázat. És nem is egy tanítás. Ez egy megállás.
A mindfulness szót sokszor halljuk. Gyakran értjük is – fejben.
De közben észrevétlenül megmaradunk ugyanott: gondolkodunk róla, elemezzük, értelmezzük.
Mintha az „itt és most” is csak egy újabb fogalom lenne.
Nálam nem így jelenik meg. A mind nem cél. Hanem kiindulópont.
Az a hely, ahol észrevesszük: túl sok minden történik egyszerre.
Innen indul a rétegződés.
Mind·full·ness, ahogy én érzem.
Ha szeretnéd megismerni, mit mutatnak számodra a különböző rétegek, lépj be a térbe és nézelődj. Elvárások és elköteleződés nélkül.
Ez nem döntés. Csak az érzéseid szelíd üzenete.
Mind·ness.
A pillanat, amikor még „agyból” élünk.
Amikor figyelünk, értünk, rendszerezünk.
Ez nem hiba – csak az első réteg.
Itt még minden gondolat.
De már megmozdul valami.
Full·ness.
Az átmenet.
Amikor már nem csak gondolat van, hanem érzet is.
Nem nagy.
Nem látványos.
Csak egy apró felismerés: van valami más is.
Ahogy erre figyelsz, kialakul egy belső térkép.
Nem eldöntöd – megérzed.
Mind·full·ness.
Amikor az elme és az érzés összeér.
Nem uralod.
Nem tolod el.
Helyet kap.
Ez nem a történet vége.
Csak az első forma.
Ezek a képek nem válaszokat adnak. Teret hagynak.
Nem kell továbblépned.
Ez a pont nem egy végállomás. Ha valami megmozdult benned, az már elég.
Ha nem, az is rendben van. Visszatérhetsz később.
Vagy továbbmehetsz most.
Nem kell értened.
Elég, ha észreveszed.
B.🤍